La Paloma
Szedő Miklós
szerelmem, Conchitám.
Úgy fáj most a szÃvem
szerelmünk alkonyán.
Most hű lovagod
egy utolsó táncra kér,
most peng a gitár,
és lobogva forr a vér.
Szerelmet zeng a falevél,
s minden virág.
Millió csillag az égen
téged imád.
A te neved száll
hűs, nyári lombok alól.
Az álló szellő
suttogva rólad dalol.
És most búcsúzom én.
Fogadd e szerenádom,
s gondolj majd néha
a régi tűzre,
gondolj majd néha rám!
És ha kihuny a fény,
akkor sincs a világon más,
mint akiért úgy fáj a szÃvem,
szerelmes Conchitám.
És ha kihuny a fény,
akkor sincs a világon más,
mint akiért úgy fáj a szÃvem,
szerelmem, Conchitám.
album cÃme: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Ismeretlen, Nem Védett Szerző
szövegÃró: Ismeretlen, Nem Védett SzerzÅ‘
stÃlus: keressük!
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1627