Sötét a Volga
Szedő Miklós
A hóval betemetett hegyek között
csilingel át egy trojka.
Ölében engem ölel szerelmem,
egy házban valahol egy balalajka
zenél a téli kertben.
Az égből, mint az angyaloknak
könnye, hull a hó,
s a trojka száll velünk.
Hahó, hahó!
Sötét a Volga, sötét a hold ma,
s a szél rohan velünk
a boldogtalan Sybill dalát dalolva.
Jó volna boldog lenni teveled,
csók közben suttogni a nevedet.
Nézni a két szemedbe
vágytól megrészegedve.
Álmodni többet nem lehet.
Jó volna száz évet most mondani,
száz évet boldog könnyet ontani.
Száz forró lobbanását,
szíved halk dobbanását
száz édes csókba fojtani.
Örökké úgysem tarthat semmi,
egyszer majd én is elmegyek,
de ez a szív nem fog feledni,
mindig téged szeret.
Jó volna boldog lenni teveled,
csók közben suttogni a nevedet.
Nézni a két szemedbe
vágytól megrészegedve.
Álmodni többet nem lehet.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Buday Dénes
szövegíró: Harmath Imre
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 1290