Látom az éj mosolyog még
Tudja, hogy szépek a régi mesék
Csattant néha arcom csók és
Néha súlyos női kéz
Az álmom és én az éj közepén
Rúgtuk a port a város macskakövén
Szédelegtem sokszor az úton
Csillagok hulltak és arcomat fújta a szél
Mégis így jó, ha zajlik az élet
Olykor elmegy pár hajó
Nincs miért félned,
ha rövid időre is, minden kibírható
Én se bánom, hogy múltak így évek
Mert közben megtaláltam őt
Régi álmom, az igazi nagybetűs Nőt.
Éjeken át éltük a mát
Nem kellett más, csak egy vékony kabát
Énekeltük hangosan - éljen!
Néhány régi jóbarát
Álltam a szív túloldalán
Száz öreg pók szülte útvonalát
Egymagamban jártam a várost
Csillagok hulltak, és otthon a semmi várt rám