Anyám, én nem ilyen lovat akartam
Fekete Pál
csak kérni kellett, s hozták már nyomban.
Alighogy kértem már ott volt a ló,
kicsike, mézeskalácsból való.
S én mégis sírva fakadtam.
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Később, hogy egynéhány év eltellett,
nekem megint csak lovacska kellett.
Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró,
de ez sem kellett, mert fából való.
S én mindjárt sírva fakadtam.
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Nagy sokára, mikor férfi lettem,
s a lovakat már el is felejtettem.
Akkor egy aranyos kocsival, ó,
kapunkba állott négy igazi ló,
s én a kapuba szaladtam.
Egyszer én épp ilyen lovat akartam,
egyszer én épp ilyen lovat akartam.
Anyámért jöttek, kit úgy szerettem,
és én ekkor újra kis gyermek lettem.
Mintha csak mondanám, nézz oda, ó,
milyen szép ez a négy fekete ló!
És újra sírva fakadtam.
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
anyám, én nem ilyen lovat akartam.