Szürke kaszárnya kapuja előtt (Lili Marlen)
Rácz Vali
most eszembe jutnak a régi szép idők,
mert szomjas a szám, és jó volna,
ha téged újra csókolna,
mint rég, kicsiny Mari,
mint rég, kicsiny Mari.
Itt most is csak egy kis árva lámpa ég,
ám nekünk a csókhoz a fénye épp elég.
Ha eljössz, meglátod, mily szép lesz,
két árnyékból egy árnyék lesz,
mint rég, kicsiny Mari,
mint rég, kicsiny Mari.
S hogyha az őr majd trombitálni kezd,
elbúcsúzunk halkan, jaj, hányszor tettük ezt.
Te könnyes szemekkel rám nézel,
és úgy nézel, hisz emlékszel,
mint rég, kicsiny Mari,
mint rég, kicsiny Mari.
Szép így az élet, hej, szebb nem is lehet,
de mondd, mi lesz tevéled, ha egyszer elmegyek.
A lány szíve csalfa kis holmi,
tán más fog majd itt csókolni,
mint rég, kicsiny Mari,
úgy mint rég, kicsiny Mari.
Aztán egy késő őszi éjszakán
miattad a lelkem majd visszajön talán,
s a lámpa körül fog sétálni,
és éppen úgy fog rád várni,
mint rég, kicsiny Mari,
mint rég, kicsiny Mari.