Nyárnak üzen a bot szívemben,
boldogságot keres a lelkem.
Szállj, szállj sóhajom a magas égbe!
Mit keresek, talán csak álom,
meg talán soha se találom,
mégis várok rá, mint a mesékre.
Úgy dalolnék, úgy nevetnék,
tán még boldog is lehetnék.
Nyárnak tüzel a bot szívemben,
édes vágyról dalol a lelkem.
Szállj, szállj sóhajom a magas égbe!
Csillag vezet az úton,
erdőn, vízen, falukon.
Eljössz ide, eljössz, ugye, édes?
Rólad mesél az álmom,
rád kell, szívem, találnom,
s boldog leszek egyszer veled, édes.
Fény tüzel a te szép arcodon,
vágy üzeneted érted hozom,
s érzem, reád találok.
Mert csak mindig terád várok,
én csak mindig terád várok.
Mert csak mindig terád várok,
én csak mindig terád várok.