Volt egyszer
Lantos Olivér
ne félj, hiszen én vigyázok rád!
Gondolj vissza a boldog ifjú korra,
mikor mesét mondott még anyukád.
Helyette én simítom most selymes hajadat,
helyette én mondok most szép mesét.
S bár kérdezni is foglak, te szót se válaszolj,
aludj, és álmodj szépet, kicsikém!
Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen,
kisgyerekek voltunk te meg én.
Te kékszemű babával, s én hintalovacskával
hancúroztunk házunk küszöbén.
Volt egyszer, hol nem volt, akkor régen
nem tudtuk még, mi a szerelem.
Csak Mikulásra vártunk, s az ajtót jól bezártuk,
mert féltünk, hogy a Krampusz ott terem.
Aztán gyorsan pergett már az orsó,
s az életünk fonala úgy szaladt.
Ajkunkon a puszi csókká érett,
s a víg zenénk is a régi maradt.
Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen
Óperencián járt az eszünk,
és nem tudtuk, mily édes
és hogy milyen veszélyes,
ha valakit szívből nagyon szeretünk.
Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen
Óperencián járt az eszünk,
és nem tudtuk, mily édes
és hogy milyen veszélyes,
ha valakit szívből nagyon szeretünk.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Lantos Olivér
szövegíró: Lantos Olivér
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 789