Önpusztító fegyver
No Respect
Fáradt árnyék kísér, akármerre mész.
A téren szétdobálva életdarabok,
Sötét lélekfelhők rejtik a Napot.
EMBER, AZ ÖNPUSZTÍTÓ FEGYVER,
ROMBOL, AMIKOR NEM KELL,
ÉS SORSOD UTOLÉR EGYSZER.
EMBER, TE ÖNPUSZTÍTÓ FEGYVER,
HA ÉLET KELL HÁT VEDD EL,
DE NEM MARADHATSZ EMBER,
CSAK EGY ÖNPUSZTÍTÓ FEGYVER.
Egy halk sikoly szól, még ott leng valahol,
Lüktető torkodban a szíved zakatol,
Az este várni fog, de hiába alszol el,
A lelked tudja jól, hogy a holnap nem jön el.
EMBER, AZ ÖNPUSZTÍTÓ FEGYVER,
ROMBOL, AMIKOR NEM KELL,
ÉS SORSOD UTOLÉR EGYSZER.
Számtalan bűnöd súlya végleg rád zuhan,
Fájó tested helyén egy üres bábu van.
Lelked a Nap felé most némán indul el,
Nincs más kiút, jöjjön, aminek jönni kell.
Ember, te önpusztító fegyver,
Ha élet kell, hát vedd el,
De nem maradhatsz ember,
Csak egy önpusztító fegyver.