Egy könnycsepp az arcodon (Una lacrima sul viso)
Boros István
nem szárad fel többé soha.
Jóvátenni semmit nem tud a szó,
mert a szó is fáj.
Többet érsz el egy mosollyal,
hogyha rám nevet a szemed.
Hidd el, akkor többé nem kell a szó,
mindent feledni tudó.
Én még most sem értem,
mondd hát, mért van így?
Miért elég, hogyha rám nevetsz,
mért hiszem, hogy a két szemed,
a mosolyod nem hamis, nem hazug?
Szerelmed ébred, úgy érzem,
megbocsátok ezért neked.
Minden, ami eddig sajgott és fájt,
minden feledve már.
Ha te is így érzed,
nem kell könny, se szó.
Az is elég, hogyha rám nevetsz.
Már elhiszem, hogy a két szemed,
a mosolyod nem hamis, nem hazug.
Szerelmed ébred, úgy érzem,
megbocsátok ezért neked.
Minden, ami eddig sajgott és fájt,
minden feledve már.
album címe: keressük!
megjelenés: 1964
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Pattacini Iller
Rapetti Mogol Giulio
szövegíró: Pattacini Iller
Rapetti Mogol Giulio
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1050