Csónak a Tiszán
Gubik Mira
reszketően suttogtad, hogy szeretlek én.
Égő tűz volt a szemedben,
sétáltunk mi a ligetben,
tréfált a pajkos, esti szél.
Oly réges-rég volt, emlékszem én,
lázas ajkkal suttogtad, hogy szeretlek én.
Örültünk a harangszónak,
a Tiszán ringott a csónak,
s leszállt a csendes, nyári éj.
De azóta már a vén ligetben
mások járnak rég,
és azóta már a két szemedben
egyre halványabb a fény.
Oly réges-rég volt, emlékszem én,
sejtelmesen suttogtad, hogy szeretlek én.
Örültünk a harangszónak,
a Tiszán ringott a csónak,
szívünkben úgy égett a láz.
De azóta már a vén ligetben
mások járnak rég,
és azóta már a két szemedben
egyre halványabb a fény.
Oly réges-rég volt, emlékszem én,
sejtelmesen suttogtad, hogy szeretlek én.
Örültünk a harangszónak,
a Tiszán ringott a csónak,
szívünkben úgy égett a láz.