Kedvesem, jó'jszakát! (Buenas noches mi amor)
Gubik Mira
Két karom elringat lágyan.
Hulló csillagok piros porában
vérzik így a narancsvirág.
Kedvesem, jó'jszakát!
Suhan felénk már az álom.
Valahol a vágy zokogja halk dalát
egy bús gitáron.
Minden éj véget ér,
s elfúj mindent a hajnali szél.
Fel ne ébredj,
majd távozol, és ne beszélj,
ha engem hív egy dallam.
Kedvesem, jó'jszakát!
Álmod két karomba' ébred,
s tán a narancsízű széllel
holnap már én megyek tovább.
Holdfény hamvad már a narancsfákon,
elfárad a tűz a szádon,
és a szél is halkabban zenél.
Álmodj két karomba' száz csodáról,
hogy az élet is csak álom,
s hogy sose száll el majd ez az éj.
Kedvesem, jó'jszakát!
A szél üzen értem halkan.
Egy életen át narancsok illatát
viszem magammal.
Minden éj véget ér,
s elfúj mindent a hajnali szél.
Fel ne ébredj,
majd távozol, értem beszélj,
ha engem hív egy dallam.
Kedvesem, jó'jszakát!
A szél üzen értem halkan.
Egy életen át narancsok illatát
viszem magammal.
Alszik a narancsvirág.
Kedvesem, jó éjszakát!