Jössz-e már
Gubik Mira
meséjét mondom el én.
A fiú várja őt a randevún
korhadó kis pad ölén.
Jössz-e már, egyre nézem, hogy jössz-e már?
Égő szívem csak téged vár.
Titkon, halkan itt a parkban vár a randevú.
Jössz-e már, régen ütött az óra már,
csendben leszállt az esthomály,
mégis halkan itt a parkban egyre várok rád.
Már nincsen senki a parkban,
kihalt minden, későre jár.
És míg zúgnak a lombos fák,
alattuk várok rád,
pedig érzem, hogy ma nem jössz már.
Jössz-e már, hull a levél a fákról már.
Égő szívem még mindig vár,
mégis halkan itt a parkban most is várok rád.
Már nincsen senki a parkban,
kihalt minden, éjfélre jár.
És míg zúgnak a parki fák,
álmodva várok rád,
pedig érzem, hogy ma nem jössz már.
Jössz-e már, kihalt úton az álom jár.
Régen leszállt a hajnal már,
szívem egyre vár, s a fák alatt én alszom már.
Minden férfi tudja még,
hogy a legjobb recept már rég,
türelemmel kell várni a randevún.