a bánat az él velem szimbiózisban
a szívben lakik,néha dobbant
halljam hogy itt van
s mikor fentről a felhőket bámuló nap van
mélyben a némán elúszó halakban
látom magam
terveket szőni
badarság
lánynak öröme,fiúnak ereje
hajad rakd kontyba
szépségem szép ősz lesz majd
de én nem leszek része
mert nem lehetek
semminek
senkinek
csak néha felbukkanó árnyék
ház falán figyelő alak
"messziről szeretni tudni"
ezt firkálva egy gyerekrajz alatt