Parasztvezér, szava eleven vág,
kereszteshadak, kapán, kaszán,
hangjuk égre zeng, dühük égő,
úrféle nem maradhat élő,
éhes áradat, üszök és rom,
dühből gyűlölet, mi fájdalom,
vérpatak folyik, dögvész mulat,
húszerez paraszt, ha kaszára kap
nem leszünk soha rabigán már,
asszonyunk, fiunk, haza is vár,
dolga van elég a hadaknak,
zsarnokink míg nyakunkon maradnak.
Vezed néped, Jó Dózsa vezér,
énekünk hegyre, völgybe elér,
hallja meg az úr, hallja paraszt,
Dózsa rongyosa, íme, hogy mulat.
Székely Dózsa György, eleven láng,
hangja, mint vihar az éjszakán,
tüzek gyúlanak, remeg a föld,
rongyosok dühe mindent elsöpör,
Dózsa, adj hitet, veled az ég,
zsarnokink hadát te vered szét,
szolga lesz szabad, halld igazát,
állatokként nem élhetünk tovább.
Ütik a rézdobot, hoznak véres kardot,
Lovam nyereg alatt, magam fegyver alatt.
Kard az oldalamon, lovamon nyereg.
Menni kell galambom, az Isten áldjon meg!
Felettem kard fordul, piros vérem csordul,
Sirass édesanyám, sirass, kedves rózsám!