Igen, jól emlékszem, mikor szédületben
Szeretkeztünk minden forró éjszakán.
Mára ráébredtem, mindez elmúlt csendben,
Eltakartuk szívünk fényes csillagát.
Tudod te is jól, lehetne újra jó velem.
Hova menekülsz, azt hiszed, jobb lesz nélkülem?
Refrén:
Menj hát, indulj el utadon,
Szárnyalj szárnyakon szabadon,
Éld meg mind, amire vágysz!
Menj hát, indulj az utadon,
Tudd meg, így milyen szabadon,
Végre vár a jó világ!
Tudod, furcsán nézlek, régen kéz a kézben,
Együtt mentünk hóban, szélben, sáron át.
Jöttek szürke foltok, sokszor csak a gondok,
Mégis úgy éreztük, lesz még változás.
Tudod te is jól, lehetne újra jó velem.
Hova menekülsz, azt hiszed, jobb lesz nélkülem?
Refrén:
Menj hát, indulj el utadon,
Szárnyalj szárnyakon szabadon,
Éld meg mind, amire vágysz!
Menj hát, indulj az utadon,
Tudd meg, így milyen szabadon,
Végre vár a jó világ!
Refrén:
Menj hát, indulj el utadon,
Szárnyalj szárnyakon szabadon,
Éld meg mind, amire vágysz!
Menj hát, szárnyalj szépen,
Érezd, milyen az élet,
S majd ha hiányzom néked,
Mondj el értem egy imát!
Menj hát, indulj az utadon,
Tudd meg, így milyen szabadon,
Végre vár a jó világ!
Menj hát, szárnyalj szépen,
Élvezd, buli az élet,
És ha hiányzom néked,
Gondolj néha vissza rám.
Menj hát, indulj el utadon!