Volt egyszer egy barna kicsi lány,
szerettem őt úgy igazán,
ez volt az első forró szerelem.
Csók ajkadról soha nem elég,
könny csillog a te csodaszép,
ragyogó szemeden.
Szomorú nyárfalevél
csókos ajkadról mesél,
tudja jól, mi van velem,
mi kell, csak a szerelem.
A te bársonyos szemed
minden fájdalmat feled,
talán már el se hiszem,
kiért dobog a szívem.
Mikor a szél fújja a rezgő nyárfa levelét,
szívem a forró dobbanását küldi tefeléd.
Szomorú nyárfalevél
csókos ajkadról mesél,
tudja jól, mi van velem,
mi kell, csak a szerelem.
Nyár van újra, sohase jön ősz,
mely régi vágyakat legyőz,
a múlt már úgyis messze tovaszállt.
Rég elillanó füstkarikák…
sohase nézzük a hibát,
legyek hát a babád!
Szomorú nyárfalevél… (Refr.)