verze 1.
Rohannak a percek, de én látom még a kiutat
széthajtod az életed, a grafikon meg kimutat
Hátra nézel: Ki ugat? A főnököd úgy riogat
pénztárcád is üres, és a bankos már hívogat hogy:
Fizesd ki az életed, amiért megszülettél
és felejtsd el az álmokat amiért te küzdöttél!
A szabadságban hiszek még, és viselem a láncaim
túlélem a napjaim, majd építem a sáncaim
Tarts velem az utamon, ne feledkezz a hibákba
Minndig csak előre! Ne haladj el másik irányba
Ne vessz el az imákba, és ne úszkálj a piába
ha lehúznak a soraim, nyomd ki gyorsan picsába, mert:
Az életet élni kell, nem mindig csak agyalni!
Mert nem kell mindig rohanni.. kényszeresen haladni
Nem kell mindig nézned, hogy mit gondolnak másaid
már régóta azt látom, hogy kísértenek álmaid!
Hát váltsd őket valóra, ne folytsanak el vágyaid!
Úgy tárd ki a karod, mintha lennének szárnyaid
A ceruzám már elkopott, és szétesett a hegyezőm
átölel a szobám, mely a hűséges szeretőm!
A lelkem rég barangol a természet lágy ölében
egy sörrel a kezemben, a barátaim körében
Kik itt vannak már régóta, és segítik a napjaim
szeretettel ültetik szívem könyvébe lapjaim...

Refrén
Érezd az illatot, mit feléd fújt a szél!
Minden vágyat és álmot, mit rég elfelejtettél
Minden barátot és társat, kik oly rég óta követnek
Tiszteld és becsüld meg hogy veled együtt nevetnek

verze 2.
Olyan könnyű elfeledni mindent amit szerettünk
és olyan könnyű elmerülni a szarban mit vedelünk
És nagyon könnyű letépni a végtelen kis virágot
ahelyett hogy ültetnéd, csak önmagadat imádod!
Mi lenne ha egyszer végre észre vennél másokat?!
nem mindig csak azt mondanád hogy: Te vagy az áldozat!
Nem mindig csak keménykedni, megjátszanád magadat
nyújthatnád a karodat, hogy elhiggyem a szavadat
Köszönöm a jó istennek hogy most én itt lehetek
és köszönöm a barátoknak, velük együtt mehetek!
Lépkedünk egy közös úton, ahol velünk a szeretet
ahol együtt énekelünk, és mi tudjuk: MINDENT LEHET!
Mindent lehet, csak higyj benne! Ez az isten örök terve!
Ez az élet hogy ha érzed
minden más lesz, mond csak kérlek
Mire vártál? Miért néztél?
mond már végre... Mitől féltél?
Mi az amit elrejtettél? Mi az amitől nem éltél?!

Refrén
Érezd az illatot, mit feléd fújt a szél!
Minden vágyat és álmot, mit rég elfelejtettél
Minden barátot és társat, kik oly rég óta követnek
Tiszteld és becsüld meg hogy veled együtt nevetnek

"Tiszteld és becsüld meg hogy veled együtt nevetnek
Tiszteld és becsüld meg hogy veled együtt nevetnek
Tiszteld és becsüld meg hogy veled együtt nevetnek
Tiszteld és becsüld meg hogy veled együtt nevetnek"

Refrén
Érezd az illatot, mit feléd fújt a szél!
Minden vágyat és álmot, mit rég elfelejtettél
Minden barátot és társat, kik oly rég óta követnek
Tiszteld és becsüld meg hogy veled együtt nevetnek