Utószor téved a húrra,
Utolsó játéka újra
Fénybe repít,
Ez végtelen út.
Végsőként zendül az ének
Hangja az örök sötétnek
Magához húz,
Egy másik világ
100 ezer élet súlya lépteimen,
Örök magány, mi társra talál
Dalként tovább száll a végtelenen,
De bárhol is vagy, mindíg haza vár
Testként szenved a szellem,
Hús-vér a képzelet ellen
Oltalmat kérsz
De fájdalmat látsz
Eltűnsz az örökös létben
Csillagként messzeségben
Ragyogsz tovább,
Az ég a hazád
100 ezer év lezárja képzeletem,
Őrült magány, mi társra talál
A dallam utat tör a végtelenen,
És bárhol is vagy, mind haza vár...
A jövő nem segít
A múlt magába zár
Lángja nem hevít
Felsír a gitár
De tovább zeng a dal
Mint mágikus vihar
Hiába a fény
Az árnyék eltakar