Szomorúan nézünk s nem hisszük el, kínzó fájdalom, hogy elmentél
Emlékek peregnek, kopott film a múlt, olyan hirtelen téged vár a menny
Nincsen senki még az idő is megáll,
Mostohán bánt el velünk a sors,
Nehéz küzdelem, úgy fáj a valóság
Kérlek uram, óvd és vigyázz rá.
Minden emlék, szívünkben él, készülj hát utadra vár a messzeség
Itt hagytál minket, lelkünkben élsz, indulj hát utadra s élj örökké
Nem vár senki, ha a szobádba lépek én,
Üres falak néznek le rám
Olyan hihetetlen, hogy nem vagy többé már
A földi világban, nincs több szenvedés(Vagy)A földi világ számodra nincsen többé már
Minden nap szép volt, csak neked a boldogság játszott veled
Amikor elmentél, kérleltem őt, vigyázza továbbra lelkedet.