Állnék a hegytetőn
Németh Lehel
búcsú nélkül tőlem,
nem sírnék, az túl kevés lenne.
Felmennék a legmagasabb hegyre
Ott csak én lennék egyedül emlékeimmel,
én és a szél.)
Állnék a hegytetőn, s látnám magam előtt
a lent tajtékzó vad folyó árját és a lomha mezőt.
Szél fújna dél felől égő szívemen át,
és én érezném a bús, édes szél illatát.
Néznék fel, hol a fény tör át a felhők mögül,
és várnám, tán egyszer rájövök,
hogy mért hagytál itt egyedül.
És akkor kócosan jönnél szembe velem.
A szél fújna, de én mosolyod látnám
fenn a kék hegyen.
Néznék fel, hol a fény tör át a felhők mögül,
és várnám, tán egyszer rájövök,
hogy mért hagytál itt egyedül.
És akkor kócosan jönnél szembe velem.
A szél fújna, de én mosolyod látnám
fenn a kék hegyen.
Ha fájna, hogy elhagytál,
jöjj fel a hegyre szép csendesen!
(Szép csendesen, csendesen.)
album címe: keressük!
megjelenés: 1964
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Dobos Attila
szövegíró: S Nagy István
stílus: sláger
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1633