Voltál igaz társ, hű a bajban,
tanítottál meglátni szépeket,
voltál, ki megtett mindent halkan,
nem félt belém önteni reményt s életet.
Reményt s új hitet,
boldog életet.
Voltál az égen fényes csillag,
mindig velem jártad félő lépteim.
Ott voltál, mikor útra keltem,
és vártad egyben érkezésemet.
Vártad a lelkem,
mit tönkretettem.
Jöjj,
ne engedd testem,
Vigyél el magaddal,
tartsd fogva lelkem.
Te vagy nekem szép reményem,
csókod ajkamra mindig kívánom,
mint hajnali harmatra vágyó virágszirom,
ha a nyári napot nyugodni látom.
Nyugodni vágyom
Veled, szerelmes álom,
Te leszel régen várt angyal,
kinek nyitva áll a fényes mennyország.
Tebenned lesz édes a hajnal,
Ha megszűnik a fájó némaság.
Fájó némaság,
meztelen szabadság
Jöjj,
ne engedd testemet,
Vigyél el magaddal,
tartsd fogva lelkemet.