Havat hoz a szél
Sárosi Katalin
az ősz már lassan véget ér.
Az ajtón bekopog a tél,
s még mindig várlak én, várlak én.
Nyári szerelem,
ez voltam, tudja a szívem.
Nem jössz már vissza sohasem,
és mégis várlak én.
Mondd, mért,
hiszen lenne más, aki vár.
Mondd, mért,
hisz oly messze már az a nyár.
Havat hoz a szél,
a fákon nincs már falevél,
és mégis nem tudom, miért
csak téged várlak én.
Havat hoz a szél,
a fákon nincs már falevél,
és mégis nem tudom, miért
csak téged várlak én,
várlak én, várlak én.