Azt hittem nincsen semmi baj
Úgy látom mégis felkavar
Tudtam, hogy az lesz a vesztem
Elfogyott minden fűszerem
Felkavar minden mozdulat,
Szűk ruhákban szűk gondolat
Úgy érzem nagyon közel jársz
Félek, hogy végül rám találsz
Kék az ég virágos kék
Nem kérem, kösz én lelépnék
Tudtam, hogy ez lesz a vesztem
Elfogyott minden érzelem
Valóra vált álmokban ülünk a lépcsőn
Álmatlan valóságban miattad forgolódom
Valótlan álmokban kihúzol a tengerből
Álmokra váltott valóság peremén ütközünk
Nincs hozzád hasonló, nincs párod, egyedül vagy te is
Szerintem a színed nem a vörös, hanem a kék
Azt mondod tied vagyok, pedig nem vagy senkié!
Itt vagy a kádban, a fürdőszobában,
Az ágyban, a réten, a tavaszi szélben
A Rómeó és Júliában
Hamupipőkével a bálban
Itt vagy a szűk farmer zsebében,
Ha rázzák, téged ráznak a téren
Ott vagy minden ósdi zenében
Mozartban a bluesban, a beatben
Téged fütyül minden a fán
Hetvenben is várt sok madár
Van, akinek a sarkán ragadsz
Néha csak egy hétig maradsz
A melltartód kapcsán, az jutott
Eszembe, hogy tán valami bukott
Éji tündér, angyal lehetsz
Varázsporral félre vezetsz