(Szervusz, Salvus?
Salvus, Szervusz!)
(Kedves Hallgatóink!
Erről a közkedvelt és népszerű
gyógyitalról szól a következő
kis zenész történet:)

(A Tosca megy az Operában,
Cavadarossinak magába kell szállnia,
mert halálra ítélte őt Scarpia,
a rendőrfőnök hárpia.
Most jön a nagy ária,
belekezd, de ojvé, Jesszusz Mária,
rekedt hangja megcsuklik,
felugrik, s az ügyelőhöz siet. Hm, hm.
Kérem szépen, Grünberger úr!
Kérek még egy pohárka Salvus vizet!)

Ma már a rekedtségtől elszokott
operaházi dolgozók
esténként nyugton alhatnak,
hisz hörghurutot nem kapnak.
Mindenki boldog és vidám,
hisz megvan a lehetősége,
hogy egészséges legyen az emésztése.

Szervusz, Salvus gyógyítóviz!
Szervusz, Salvus gyógyítóviz!
A Salvus-vízből csak egy slukk,
és nincs légcső és nincs hörghurut.
Megszűnteti a kezelést,
fokozott gyomorsav képződést.
De el ne feledjük sohasem,
a Salvus-víz az gyógyító, (de)
használhat előtt enyhén felrázandó.
Szervusz, Salvus gyógyítóviz!
Szervusz, Salvus gyógyítóviz!
A hörghurut jól sosem jön,
hát mért nem iszik Salvust ön?
Réges-régen tudjuk, ó,
hogy a magyar gyógyvíz milyen jó,
hogy Kolumbusz annak idején
vergődött, míg partra szállt.
Indiánok kórusban dalolták már:
Grüss Gott, Salvus gyógyítóvíz!
Grüss Gott, Salvus gyógyítóvíz!
Igyál, igyál, igyál!
Az élet vidáman száll.
A Salvus világmárka lett,
az eszkimó is issza ezt.
Vigyázat, mert utánozzák!
(Szervusz, Salvus gyógyítóvíz!
Szervusz, Salvusz gyógyítóvíz!)