Az a repülés önmagunk felett
Az a rendszerré váló bűvölet
A vágyunknak szűk volt a tér
Abban a korban, amikor szerettél
És őrizted szavam, mint csillagot
Melyet önző szíved magának lopott
Követtél és elvesztem benned
Az volt erősebb, aki többször enged
A nyár is izzóbb és hevesebb lett
Amikor még felém fordult a kedved
Enyhébb és rövidebb lett a tél
Abban a korban, amikor szerettél
Szebben is mondhatnám
De nem figyeltél rám
Én tévedtem
El is tévedtem
Szebben is mondhatnám
De nem figyeltél rám
Én tévedtem
El is tévedtem
Talán
Enyhület helyett teherré lettél,
Mert mindig a magad módján szerettél
Így én is teher lettem enyhület helyett
Aki másképp nem, csak a maga módján szeret