Forog a kulcs, a zár be kattan krém a fogkefén miközben
Nagyszobában bömböl éppen ő, a kistehén
Ritmusra dobom alá és fölé a szkreccset
Sika jobbra, sika balra - hoppá, ez tetszett!
TV maci módjára dobom a poharat
A képernyőn meg egy csúnyán összetört kirakat
Búcsúzóul int, hogy most már bújj az ágyba, pá!
Más kaland ma már - de kár -, de biztosan rád nem vár
Aludj már, te lókötő!
Ne törődj azzal, hogy mitől nő hatalmasra a boldogság!
Csak számolj 100-ig és aludjál! (2X)
Fejem a párna dísze, végre teljes lett a kép
Most végre elgondolkozhatom azon, hogy mit akarok voltaképp
Mert én leszek majd az, aki megmutatja neked azt, hogy hol a helyed
És azt, hogy mit kell majd tenned
Mert itt a lét a tétélenek semmit nem felel
Hiába kérdezem, csak folyot énekel
Valami andalító dallamot, egy bús melódiát
Hogy is volt? pillanat! valahogy így, talán:
Aludj el, te lókötő!
Ne törődj azzal, hogy mitől nő hatalmasra a boldogság!
Csak számolj 100-ig és aludjál! (2X)
Álmodd azt, hogy te egy sztár
Vagy! álmodd azt, hogy végre nyár!
Vagy álmodd azt, hogy Zseb és Lé!
Vagy álmodd azt, hogy te vagy Pele!
Álmodd azt, hogy te egy sztár
Vagy! álmodd azt, hogy végre nyár!
Vagy álmodd azt, hogy Zseb és Lé!
Vagy álmodd azt, hogy te vagy Pele!
Álmodd azt, hogy te egy sztár
Vagy! álmodd azt, hogy végre nyár!
Vagy álmodd azt, hogy Zseb és Lé!
Vagy álmodd azt, hogy te vagy Pele!