Egy kedves gesztus csupán, ez a vers nem más,
Nem leszel tőle szomorú, nem leszel tőle leprás.
De egy pillanatra legalább s lelkembe tekinthetsz,
Talán meglepődsz utána, talán csak legyintesz.
De bárhogy is lesz majd, ne feledd sosem,
Egy írnok vagyok és nem valami totem.
Kedves Tamás! A jóság vajon máig benned honol?!
Mert az emberek zöme nem a vonat után lohol.
S a szerelvény lehet, hogy könnyedén lehagy,
Te bizony barátom egy példakép vagy!
Egy különleges ember, nem valami sablon,
Ildi azért szeret, hogy értelmet kapjon.
Kedves Anna! Tudom, hogy máig is tetszem,
De mégsem emiatt vagy Te a kedvenc exem.
Hanem, hogy mindenedből elszántság fakad,
Szeretem azt benned, hogy nem félted magad.
S ahogy megmondtad egyszer: "Egy mosoly az élet!"
Hát, ahogy elnézem a Tiedtől, egy halott is feléled!
Kedves Orsolya! A lelked máig is túl szenzitív,
Menekül is előre minden épp eszű férfiszív.
Hiszen az elméd sajnos igen nyughatatlan,
Hiába telik meg, ha a szíved lakhatatlan.
De én azt mondom mégis: Ne add fel baby!
A valóság meglátod, az álmaid átlépi…
Kedves Ferenc! De nem a milliomos fajta,
Nem gyerek már, de mégsem fog az idő rajta.
Szellemi vezetőm s az eszméim mentora,
Egy prédikáló rapper?! Öcsém…ez mekkora!
De viszont „2009”-ben az igazság kiderül,
Hisz engem is utálnak, ha valami sikerül.
Kedves Éva! Te vagy az örök béke fája,
Meghurcolt lelkemnek egyetlen „Eiva”-ja.
Tegnap még Bongyorka de vajon ma ki,
Orrcimpát ráncoló infantilis maki.
Belőled fakad, amit énbennem szeretnek,
Bár, hogy is alakul el sosem feledlek.
Kedves Tiborcz! Sosem győznek le a bitek,
S bár olykor, ahogy tudok én is besegítek.
De fel sem érem azt a sok tudást ott benned,
Mi mutatja az utat, mikor mit kell tenned.
Mi azzá tesz, ami a sablonokon átnyom,
Hogy tisztelhetlek haver: Köszönöm barátom!
Kedves Tünde! Szívedre-e pár sor talán hatott,
Mert áldás, hogy a szíved megtalálhatott.
Hisz minden melletted ébredés: Álom,
S míg élek a szépséged szolgálom.
Titkon minden vágyadat lesem,
Ezáltal leszel örök hitvesem.
Hát, ennyi volt mára ez a kis zöngemény,
Pár rövidke sor és nem egy sikerregény.
Én azonban továbbra is őszintén hiszem,
Ez úton egyszer még valamire viszem.
A lelkem most kiürült s fellélegeztem,
Értetek lettem ily Sebezhetetlen!