A Fleetwood Mac-et idézi meg a Rumours of Fleetwood Mac Budapesten
tovább
Lakatlan
Sebezhetetlen Produkció
Itt a nyár lassan, mégis reszketek belül,
Vajon kibírom-e amíg ez a vihar elül?!
És meddig tart ki lelkem rozoga kis sátra,
Ha életemből tényleg nincs sok idő hátra?!
A létezés mellettem csak némán elhalad,
De mit kezdjek azzal, ami utána megmarad?!
Hisz egy értéktelen kacat a létem hagyatéka,
Pár elfelejtett rím csak lelkem maradéka.
Kivel osztozhatnék én, egy ilyen jelenlétben?!
Halott vagyok! Ott a zárójelentésben…
S bár nagylábon igazán soha sem éltem,
Az előírt sorsommal mára megbékéltem…
Voltak idők, amikor már nem érdekelt a béke,
Mert a lelkemnek sem volt már sehol menedéke.
S voltak idők, mikor még az álmaimban hittem,
Csodák híján viszont nem túl sokra vittem…
S volt egy lány, akit én őszintén szerettem,
Egész életembe, végig Őt kerestem…
Amit éreztem – látszólag – komolyan is vette,
A félholt szívemet kis eséllyel kecsegtette…
Esélyként élt bennem, mint új élet reménye,
Mint értéktelen létem pár percnyi tüneménye…
Máig elhinni se merem, hogy a párja lehettem,
Nőt - én még ennyire - soha sem szerettem…
S bár túl lassan derült ki tényleg az igazság,
Hogy a pusztulás sorait a fejfámra írassák…
Csak általa sikerült, önmagamnak lennem,
Pedig soha sem látta a jövőjét bennem…
Nem építjük tovább a megálmodott várat,
Mostanra a szívem már teljesen kiszáradt…
S mi marad utána, vagy marad-e bármi,
Értelme sem lesz már utána járni…
Egy tévedés voltam, ki bolyong csak céltalan,
Kinek szíve volt csak hiszen „ex-hajléktalan”.
Számára csupán egy torz emlék maradtam,
Lakat szíve így lett mostanra lakatlan…
De mielőtt bárki is talán mellettem érvelne,
Előbb gondolja végig, hogy van-e még értelme.
Viszont talán, ha majd az utamra kísérnek,
Szép keretet ad majd ennek az izének…
Vajon kibírom-e amíg ez a vihar elül?!
És meddig tart ki lelkem rozoga kis sátra,
Ha életemből tényleg nincs sok idő hátra?!
A létezés mellettem csak némán elhalad,
De mit kezdjek azzal, ami utána megmarad?!
Hisz egy értéktelen kacat a létem hagyatéka,
Pár elfelejtett rím csak lelkem maradéka.
Kivel osztozhatnék én, egy ilyen jelenlétben?!
Halott vagyok! Ott a zárójelentésben…
S bár nagylábon igazán soha sem éltem,
Az előírt sorsommal mára megbékéltem…
Voltak idők, amikor már nem érdekelt a béke,
Mert a lelkemnek sem volt már sehol menedéke.
S voltak idők, mikor még az álmaimban hittem,
Csodák híján viszont nem túl sokra vittem…
S volt egy lány, akit én őszintén szerettem,
Egész életembe, végig Őt kerestem…
Amit éreztem – látszólag – komolyan is vette,
A félholt szívemet kis eséllyel kecsegtette…
Esélyként élt bennem, mint új élet reménye,
Mint értéktelen létem pár percnyi tüneménye…
Máig elhinni se merem, hogy a párja lehettem,
Nőt - én még ennyire - soha sem szerettem…
S bár túl lassan derült ki tényleg az igazság,
Hogy a pusztulás sorait a fejfámra írassák…
Csak általa sikerült, önmagamnak lennem,
Pedig soha sem látta a jövőjét bennem…
Nem építjük tovább a megálmodott várat,
Mostanra a szívem már teljesen kiszáradt…
S mi marad utána, vagy marad-e bármi,
Értelme sem lesz már utána járni…
Egy tévedés voltam, ki bolyong csak céltalan,
Kinek szíve volt csak hiszen „ex-hajléktalan”.
Számára csupán egy torz emlék maradtam,
Lakat szíve így lett mostanra lakatlan…
De mielőtt bárki is talán mellettem érvelne,
Előbb gondolja végig, hogy van-e még értelme.
Viszont talán, ha majd az utamra kísérnek,
Szép keretet ad majd ennek az izének…
előadó:
Sebezhetetlen Produkció
album címe: keressük!
megjelenés: 2015
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Teleki Tibor Ákos
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1007
album címe: keressük!
megjelenés: 2015
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Teleki Tibor Ákos
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1007
kapcsolódó videók
keressük!
