Lassan végéhez ér a jelenlegi évünk,
S a megtett útra néha visszanézünk…
Mert van úgy, hogy néha emlékezni kell,
S van, hogy amit szeretsz, más lekicsinyel.
Az érték mindenkinek mást jelent ma már,
És az életünk hiába is engedékeny tanár.
Mostanra elromlani látszanak a szavak,
Az ilyesmik viszont csak engem nyomasztanak.
S, ahogy egy rab a kezét nyújtja át a rácson,
Úgy könyörög értékért ma már a karácsony.
Belőle is mostanra egy hatásvadász hír lett,
És ma már nem híres, inkább csak hírhedt.
A szeretet ünnepe már nem az, ami régen,
S bár én az ódon értékeket védem…
Valahogy mégsem érzem már az erőt magamban,
Bár a fél város itt liheg most is a nyakamban…
Persze örömet s meglepetést okozni jó dolog,
De az év többi napján a szívünk hol kódorog?!
Az oké, hogy ajándék, az oké, hogy gyertyafény,
De miért csak most tudsz túl lenni a magadén?!
Miért nem számít, az év többi napján senki más,
Miért nem hagyod, hogy tényleg másokat is láss?!
Miért, csak ekkor tudsz figyelni más emberre,
S tényleg egy vallási ünnep emlékeztet erre?!
Ahhoz, hogy szerethess, nem szenteste kell,
S míg egy embertársad is az apróért esdekel,
Addig ők hiába is foglalják imába a nevedet,
Addig fogalmad sincs róla, mi is a szeretet!
De miért lettünk mostanra ennyire önzők,
Miért lettek fontosabbak a pohárköszöntők?!
Miért az aranyhoz mérünk ma már mindent,
S miért nem egymásban keressük az Istent?!
Kérdezlek téged, pedig ismerem a választ,
A mai kor gyermeke inkább iPhone-t választ.
Divatjamúlt, nem épp trendi dolgok ezek,
S tudom, hogy ezzel most megőrjítelek.
Pedig a szeretet az nem a karácsony záloga,
Sőt, a karácsony az, ami a szeretést visz oda!
Persze, fordítva értelmez néha teljesen a tömeg,
Szóval, mindezt úgy tűnik rosszul tudtad öreg!
A szeretethez nem hülye vallási ünnepek kellenek,
Csak annyi, hogy a fajtársaid tényleg érdekeljenek.
S, ahhoz, hogy a lelki békédet ténylegesen elnyerd
Ne a ruhát lásd csupán, hanem az embert!