Kedves, drága Télapó,
Mond miért vagy ekkora tahó?!
Eléggé beteges ez a hülye kis játékod,
Hogy csak a kicsiknek adsz ajándékot.
Mond csak, ajándékot én, miért nem kapok,
Tán rossz fiú voltam, tán mer' feka vagyok?!
Tán nem tudod mikor olvad s mikor havaz-e,
Ez nem éppen igazságos ügymenet wazze!
Tudod, a felnőttek is várják olykor a Mikulást,
Várják, hogy meglássák a sörhasú piást...
S a sok ajándékot is, várják Ők hamarba,
Bár verselni asszem' egyik se akarna...
S különben is: Az év többi napján hol vagy?!
E kérdés nyugodni már régóta nem hagy...
S minek melléd oda az a két béna krampusz,
Csak nem Te vagy nekik a Natasa Kampus?!
Biztos bezárva tartanak az év többi napján,
Nem hagyva ezzel, hogy ajándékot adjál...
De mi értelme akkor a potya köröknek,
Hogy ajándékot osztasz a sok hülye kölyöknek?!
És ez a fura szokás sem tud nyugodni hagyni,
Hogy jó biznisz versekért szaloncukrot adni?!
Csak kihasznál Téged a nagy gyerektömeg,
Nem veszed észre?! Átvernek öreg!
Azt hiszem, túlzottan ragaszkodsz a mához,
Téged egy család sem hív szenteste magához...
Csak az ajándékod kell, aztán mehetsz is tovább,
Hát, le is iszod magad a kocsmában odább...
Mert a lelkedre sajnos, senki sem kíváncsi,
- Anyu! Az ott nem, a Mikulás bácsi?!
De nézzük csak erre egy anya mit szól:
- Az nem Mikulás szívem, csak egy részeg disznó!
Az életed - látod - mint egy elromlott adapter,
Hisz olyan vagy, mint egy képregény karakter.
Mert a lényednek senki sem enged teret,
És mindenki - tudod - csak egy napig szeret...
Pedig itt Te vagy, aki mindenen viccel,
Ki becsületes és még a szánon se bliccel.
Isten is épp csak a Te lelked nem menti,
Nem szeret ugyanis önmagadért senki...
Hát, mit is mondhatnék Neked ezek után?!
Csak bámulok némán, magam elé bután...
A sok ismert maszlagot tegyük inkább félre,
Én szívesen látlak Téged szentestére!