Üres hétköznapok, olcsó éjszakák
Egymást váltják fel a megfakult csodák
Megszokással járó fáradt érintés
Szertefoszlott már a régi érzés.
Elég most egy pár szó, s az erőtlennek látszó
Egyetlen szikrából lesz tűz a végén.
Nem lehet, hogy minden ember idegen
Nem verhet minden szív ennyire hidegen
Nem látunk senki mást már magunkon kívül
Itt vagyunk mi és azt adjuk hírül.
Elég most egy pár szó, s az erőtlennek látszó
Érintésből majd egy új világ épül.
Érzem, hogy hallod a hangom
Érzem, hogy értesz minden szót
Érintsd meg lassan az arcom
Lásd meg a hozzád hasonlót
Ébrezd fel alvó lelked
Véred legyen édes vízű folyó
És ha minden így él benned
Akkor leszel hozzám hasonló.
Nem vagyok más tollával írott költemény
Sem istenségnek látszó csalfa vak remény
Nem vagyok eldobható olcsó játékszer
Innentől kezdve rám mindíg emlékszel.
Elég most egy pár szó, s az erőtlennek látszó
Pillanatból majd az égig érsz el.
Mond kié lesz a világ
Ha az ember megfordulni nem mer
Magadban keresd majd a hibát, az imát
De ha eltorzul a kép, kell egy jel.
Leszek én a jel, megtöröm a csendet, hogy ezt hallják
Leszek én a jel, megtöröm a csendet, hogy azt lássák.
Érzem, hogy hallod a hangom
Érzem, hogy értesz minden szót
Érintsd meg lassan az arcom
Lásd meg a hozzád hasonlót
Ébrezd fel alvó lelked
Véred legyen édes vízű folyó
És ha minden így él benned
Akkor leszel hozzám hasonló.