A fény melegét, az éj hidegét át kell élnem
Az út elején a múlt menedék, azt kell néznem
Még nem elég, a lét peremén mit sem számít
A vereség, sok ezer év meg nem állít
Ha megtagadom, a nagy hatalom félreállít
Így szabadon nincs alakom, a szél kiszárít
Hol zavarom, felkavarom megnyugvásod
Ha úgy akarom, eltakarom pillantásod
Utánam még most is vánszorog az éj
Előttem a szakadék sötét és mély
Felettem a vihar borús, komor
Bennem az érzés mindent elsodor
Halvány emlék álmodban, látszódik árnyam
Belőlem nőtt démonok letépik szárnyam
Testem lesz a börtönöm
Megnyugvás
Kihez szól az utolsó pillantás
Utánam még most is égnek a városok
Előttem a sötétben ősi harcosok
Felettem a szél
Nyugalmat ígér
Bennem a vér
Kinek mennyit ér?