Óh mondd, mért fáj
ha hallom valahol még azt a régi dalt
Óh mondd, mért fáj
hisz jól emlékszem még, mikor vígasztalt
Oly boldog hangja volt a hosszú tél után
és támadt, mint a szél kilencven tavaszán
Éreztem, ahogy felemel és mélyen felkavar
nem szólt sohase még úgy szívhez egy dal
nanana-nanna-nanna-na
Oly rég volt már
mint oly sok minden más, a semmibe hullt
Oly rég volt már
és meg sem történt talán, csak én képzelem úgy
Hogy boldog hangja volt a hosszú tél után
és támadt, mint a szél kilencven tavaszán
Éreztem, ahogy felemel és mélyen felkavar
nem szólt sohase még úgy szívhez egy dal
nanana-nanna-nanna-na
Csak az a dal ne szólna már
ami ha szól, szíven talál
csak az a hang ne szólna már