Nem hordott inget
selyem nyakkendõt
Divatos õzbõrbe
öltözködött
Úgy ment a bárba
a bûnbarlangba
Ha látott egy jó nõt
hát elvonszolta
Az õsember, az õsember, az õsember
az õsember, áh az õsember
Rájött egy reggel
hogy fut az idõ
S nem marad róla
emlékeztetõ
Kiokoskodta
a kerekeket
És készített hozzá
még gyerekeket
Az õsember, az õsember, az õsember
az õsember, áh az õsember
S mert nem értették meg
a kortársai
Hogy közöttük õ a
lángeszû zseni
Barlang falára
egy bölényt föste
De nem figyelt föl rá
a kritika se
Az õsember, az õsember, az õsember
az õsember, áh az õsember