Volt néhány pillanat az életünk során
mikor a lelkünk hangja szólt
Mikor még éreztük, hogy összetartozunk
és minden szándék tiszta volt
Akkor még várat épített a képzelet
az égben volt az otthonunk
Ma már a földre horgasztjuk tekintetünk
és álmunkban sem szárnyalunk
Hol az a dal, ami felkavar
Hol az a dal, ami vigasztal
Hol az a dal, ami egyszer észrevétlenül elveszett
Hol az a dal, ami szinte forr
Hol az a dal, ami értünk szól
Hol az a dal, amely már egyszer létezett
Ma már szívünk helyén kompjúter dobog
kiszámított a szenvedély
Egy új világ helyett csak látványt tervezünk
a lelkünk hallgat, s csak a pénz beszél