Tudod, egy pályaudvaron születtem én
Ahol mindig csak körbejárt a fény
Mindig van érkezés, és mindig van indulás
Ahol nem csak szép remény a változás
Nézd csak, mennyi szín és mennyiféle út
S mert az ember lelke mély, mint a kút
Mindig máshol lenne jó, de sajnos nem megoldható
Mert a váltó olykor nem állítható
És néha úgy vagyok, csak álmodozgatok
És úgy képzelem, az életünk egy szép utazás
És arra gondolok, mit meg sosem tudok
Hogy hol lesz a végállomás
Tudod, egy pályaudvaron születtem én
Azóta minden pályaudvar az enyém
Néha órákon át csak úgy elbámészkodok
Mert a pályaudvaron otthon vagyok