Egyre hull az az átkozott;
az utcán söpör a szél.
Kihalt a part, hideg a föld,
nyakunkon dohog a tél.
Zárd be jól az ajtót,
csukd be az ablakot;
összebújva májusig
kihúzzuk valahogy.
Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemükben.
A láncra-vert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.
Meztelen úsztunk a tóban,
mindent, mindent szabad.
A pákozdi dombon először
engedted el magad.
Tom Waits hörgött a rádióból
minden csütörtökön.
Bodzavirágot kerestünk
fenn Dobogókőn.
Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemünkben.
A láncra-vert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.