Nehezen múlnak az éjszakák,
hidegek a nappalok.
Egy lepusztult, rideg szállodában
mindjárt megfagyok.
Ritka a jó szó, a baráti hang
az ostobák között;
kitartok még, de amint lehet,
azonnal hazaszököm.
Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg itt vagyok.
Idegen országban összezárva
négy bolond zenész.
Robot a munka és tompul az agy,
a melótól zsibbad a kéz.
Örökös viták, veszekedések,
hátsó gondolatok.
Mit ér az egész, ha életünk
csak a pénz körül forog!?
Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.
Autópályák, kilométerek,
távozó vonatok.
Disentis, Burgdorf, Widnau.
Most ki tudja hol vagyok?
Idegen város, idegen arcok,
félig értett szavak.
Hiába mosolyogsz, hiába minden,
nekik más maradsz.
Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.