Félúton

Vörös István

Új színt, új reményt hoz a reggel,
tárul a világ, itt az ideje, kelj fel.
Ébred a város, szemekből szökik az álom;
táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
Az igaznak vélt gyöngyökért veszel a mélybe,
újra meg újra le kell, hogy merülj érte.
Ismeretlen jeleket küld az álom;
most táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
Félúton, újra szabadon;
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.
Sokadik éve kergetsz egy elmúlt pillanatot,
átutazóként egy földszagú, tavaszi napot.
Bár erről a földről mindig a csúcsra vágytál;
s a tengernek mélyén vajon mit találtál?!
Ezerkilencszáznyolcvanegy,
nyolcvankilenc és kilencvenegy,
ezerkilencszázkilencvenkilenc,
és persze kétezer-egy.
Táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
Félúton, újra szabadon;
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.
Félúton, újra szabadon,
jöttél, s a szél visz el,
szerencsecsillag segítse utad
bárhová érkezel.
előadó: Vörös István
album címe: keressük!
megjelenés: 2000
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Vörös István

szövegíró: Vörös István

stílus: Progresszív Rock
címkék: Remény, élet, életérzés, Várakozás, ébredés, Hit, Vágy, Szabad, Szabadság, Utazós
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 951
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i