Cigarettára gyújt,
vállon vereget:
Mit iszol, kis haver,
mondd csak, mi a neved?!
Nem számít a pénz,
most már hidegen hagy;
a szimpátiához bőven elég,
az, hogy magyar vagy.
Nem hiányzik a szülőföld,
nem kínoz a vágy,
New York, London, Bécs vagy Párizs,
a világ az én hazám!
Anyám szlovák volt,
apám meg magyar;
leléptem Pozsonyból
épp elég hamar.
Asszony már itt akadt,
azt a kutyafáját!
Egy millkómba került,
hogy befogjam a száját.
Nézz meg engem, fiú,
megvan mindenem,
néha mégis éjszaka
gyötör a félelem.
Kalandorok!
A célért, semmi se drága!
Kalandorok!
Nekik mindegy mi lesz az ára!
Kalandorok!
Csalók, gengszterek!