Az élet csak hozta, és a fülembe súgta:
A marsallbot Nálad, hasznodra válhat, hát használd.
És izgattuk egymást: Bejöhet, meglásd, csak pajtás!
Valami nagy dobás kéne, bömbölve dacoltunk, esküdtünk az égre.
Nagy nyitott ajtó volt a szívünk, bárki beléphetett,
Forrásként tiszta volt a szemünk…
Jöttek a sikerek sorban, de semmi nem esett jobban,
Mint mikor tegnap az utcán, egy régi haver így szólt:
Semmit sem változtál!
R:
Boldoggá, és őszintévé teszel, Te, aki emlékszel rám,
Jólesik hallani a szádból…
Mitől van mégis az, hogy sokan félreértenek,
Azt mondják, nagyképű a gyerek.
------------------------------------------------------------------
Bevallom, nem értem, mitől, és miért lennék más?
Maradtam, aki voltam: egyszerű srác, akinél nincs változás.
R:
Boldoggá, és őszintévé teszel, Te, aki emlékszel rám…