Három éve boldogítjuk egymást, jó lenne, valami változás.
Vár rám, az élet mosolya, rögtön ugrom a kocsiba,
Mindegy, csak innen valahova, unom már, a házirendemet,
És azt is unom, hogy mindenben engedek.
’Kösz, szép’, nem kell, hogy csomagolj!
De hát, állj le!
Miért?
Kérlek, ne bomolj, értsd már meg!
R:
Ne rángass, ne félj, legyen szabad ez az éj,
Tudod, milyen vagyok én.
Ne rángass, ne félj, legyen szabad ez az éj,
Tegyed, Te is könnyedén.
-----------------------------------------------------
Emlékszel, Hozzád is így jöttem el,
Tudod én senkitől, soha nem búcsúztam el.
’Kösz, szép’, nem kell, hogy csomagolj (De édes),
Állj le, kérlek, ne bomolj, értsd már meg!
R:
Ne rángass, ne félj, legyen szabad ez az éj,
Tudod, milyen vagyok én.
Ne rángass, ne félj, legyen szabad ez az éj,
Tegyük könnyedén.
Ne rángass, ne félj, legyen szabad ez az éj,
Tudod, milyen vagyok én.
Ne rángass, ne félj, legyen szabad ez az éj,
Tegyük könnyedén.