Én vagyok az ismert nevű, híres doktor Spitz,
énhozzám jár az egész Ritz.
Közismerten elsőrangú az én módszerem,
s oly egyszerű a gyógyszerem.
Először is leveti a beteg a ruhát,
én megfogom a pulzusát.
Nem szólok egy árva szócskát,
meggyógyítok újabb ócskát,
éppen ezért így szól, aki lát:

Doktor úr, maga de jópofa!
Doktor úr, maga nem szól soha.
Doktor úr, maga csak simogat.
Doktor úr, nem láttam, én úgy éljek, ily finomat.
Doktor úr, magára spórolok.
Doktor úr, ez csuda jó dolog.
Doktor úr, a szívem már fatigue,
csak nekem rendeljen holnap öttől hatig.

Feljött egy lány, s megkérdeztem, mit rendelhetek,
s így szólt a nő, hogy ő beteg.
Sírva mondta, hogy a baj egy rém súlyos dolog,
szegényke félt, hogy fájni fog.
Feküdjön a műtőszékre szépen, kicsikém!
Legyen nyugodt, ezt mondtam én.
A nő hallgatott a szóra, s alig telt el így egy óra,
már nevetve énekelt felém.

Doktor úr, maga de jópofa!
Doktor úr, maga nem szól soha.
Doktor úr, maga csak simogat.
Doktor úr, nem láttam, én úgy éljek, ily finomat.
Doktor úr, magára spórolok.
Doktor úr, ez csuda jó dolog.
Doktor úr, a szívem már fatigue,
csak nekem rendeljen holnap öttől hatig.

Nőm beteg lett, s konstatáltam, hogy olyan beteg,
amelyhez én nem érthetek.
Épp ezért más doktort hívtam, aki megjelent,
s hol nőm feküdt, oda bement.
A kulcslyuknál hallgatóztam, a hideg kilelt,
nőmmel mi van, ez érdekelt.
Borzasztóan meglepődtem, mit is csinálhatnak ők benn,
mert a nőm még vígan énekelt:

Doktor úr, maga de jópofa!
Doktor úr, maga nem szól soha.
Doktor úr, maga csak simogat.
Doktor úr, nem láttam, én úgy éljek, ily finomat.
Doktor úr, magára spórolok.
Doktor úr, ez csuda jó dolog.
Doktor úr, a szívem már fatigue,
csak nekem rendeljen holnap öttől hatig.