Rajta, fal ma, harap az éj,
hasad a hangja falakba liheg a kéj,
hej, odalent elered a szoknyádba,
ráváglak a zongorára, drága
Rajta, hajba kap ma az éj,
dagad az ajka, vérbe csókol a mély,
hej, odalent csak lüktet combod között,
ahogy a gombok nyílnak s én költözök
szíved alá
Torkodban dobol a ritmus
Torkodban dobol a friss hús
Torkodban dobol a lelked
Hogy élni felejtsek el, s halni merjek
Kincsem, így lettem nincstelen,
Nincs mögöttem tűz, jöjj velem
Rajta, rajtakap ma az éj,
ragad a száj, hazudnál hogy csak az enyém,
az a kert ami lent nyárba öltözött,
ahogy a kések nyílnak s én költözök
szíved alá