Hiába menekülsz, hiába futsz.
A sorsod elől, futni úgyse tudsz.
Mert sorsunk nekünk, vagy a végzetünk,
Hogy, egymásért szenvedünk.
Hiába gondolod, hogy vége már,
Hiába vagy fölényes és vidám.
Én úgyis tudom, a könny arcodon,
Még álmodban visszajár.
A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk.
De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj,
Egyszer ád, csak nekünk.
Hiába menekülsz, hiába futsz.
A sorsod elől futni, úgyse tudsz.
Mert sorsunk nekünk, vagy a végzetünk,
Hogy, egymásért szenvedünk.