(Hey, hey, yo, hey, na...)
Kettő, három, betonsivatag a láthatáron,
Istenem, mért jöttem közétek, régen bánom,
Fuck you!, a hátam mögött vízhangzó kánon,
az utat elállom, vagy inkább- vagy inkább építem,
F.A. mind befal minden ütemet, N, mint Neo,
jött, hogy leoltson, akár a K.A.,
AK 63-as, Skulo 30, ha elmúltál harminc,
baszhatod ország héj...,
szerinted mit kapsz a munkádért?
kedvenc szavaim a dráma, a remény, és a halál,
nem érted? nagy kár,
minden city felzabál ugyanúgy,
hogy nagyot álmodj, még nagyobbat szarjanak rád,
hajbakapnánk minden Forinton,
ha lenne egy baszott nagy porszívóm, tisztogatnék szorgosan,
nem ahogy az amcsik, csak okosan,
FankaFeri nem nagy kan,
de a töke fullon van
attól amit lát:
tini kurvák, öreg, bitang perverzek,
én meg családot tervezzek?,
de mire végére érsz a lemeznek,
eszedbe se jut a jövő,
szavakat sző most Ferkó,
ha célbaérnek, akár a köpőcső:
méreggel teli mondatok,
egyszer a faszomba, mindent ott hagyok,
mit érdekel, hol alszok,
a lényeg, hogy hol ébredek,
néha úgy érzem, kémlegyek
rögzítik életem,
zsigereim szorítja sarokba a félelem,
aztán nyelek: én mindig ilyen leszek,
mindegy, hogy pesti ribanc vagy kecsói lotyó,
ha bő a nyála, ma estére pont jó,
mindegy, hogy pálinka vagy Jim Beam,
amíg az húgod rajta van a dzsingin,
az öcséd meg a spangán,
aztán fordítva:
sokszor ébredek ordítva,
izzadságban tálalva,
hogy faljon fel az éjszaka,
eleinte azt hittem, hogy ha nem mész haza,
boldog leszek,
de a tapasztalat szerint egyedül szeretek elmerülni a szarral teli gödörben,
az Ördöggel szerződést kötöttem,
mindig itt figyel mögöttem...

Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yoo...)

Jelek az utcából, jelek a telepből,
tudom, hogy szemtől-szembe' még nem láttad a sorsot,
Julika, kérek még két korsót,
csináljunk egy road-showt,
szarom a kultúrát telibe:
mit szólnál, ha eltaposnák a gecibe
Legőszintébb dalod?,
hallod cigány, hallod magyar, hallod kínai,
Vitray sem nyomja örökké,
ahogy egyre több tabi kell, hogy pörögjél,
beposhadt a levegő tudatodba',
légy büszke a romhalomra,
mit az ősök hagytak nagy mellénnyel,
négy kerékkel alattam,
mégse haladtam sehova,
bassza meg a jehova,
meg Krisna,
fejemen harisnya,
dobd a lét, a két társam bár kezdő, de bevállalós,
durvábban szed szét, mint egy megrögzött anyós,
Feri inkább pimasz, nem tréfás, mint Hajós,
de legfőképpen nem új srác a dühöngőben,
mint egy porhanyós tinipunci,
az asztalomnál a Mojzi, a Szári, a Szabi, a Kuksi, a Tété, a Dzsuci, meg a Kojsz,
haver, betojsz
a style-tól,
nevetsz: nekem mindegy, de kurvára,
viszem a csajom szobára,
aztán valami lesz, (yoo),
F-A-N-K-A, Betondzsungel Jazz,
valami úgyis lesz.

Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)

Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)

Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam

Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam (yo...)