A távolból halk hangokat hoz felém a szél,
És mint délibáb játék, összeáll a dal.
Egy emlék szellemként feleszmél,
Ahogy a húrok táncolnak az ujjaiddal,
S a figurák úgy gördülnek mint az esővíz.
Most te jutsz eszembe Elise.
Mennyit játszottunk együtt, s egymással,
A dal-köntösbe bújtatott titkos mondatokkal,
Egymást feloldó fél-hangzással,
S a végén öncélú, hamis futamokkal.
S bár az öreg szívócskás sok mindent elvisz,
Még olykor eszembe jutsz Elise.
A gitárban Már alszik a sok hangod,
Mert ujjaid nem sétálnak útjain.
De ha egy dallam rezzenti ablakod,
Én hajózom ott a hang hullámain.
S e dal remélem örökre megőriz,
mert rólad, s neked szól Elise.