Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Követ
Vaklárma
A sarokasztalnál egy őszes úr,
Szemében szomorúság, arca fáradt.
A bánat véste rá a barázdákat.
Egy ital mellett sorsa feltárul.
Küldöttként küldtek a külvilágba,
Szépséget, igazságot hozni,
Emberi sorsokat kibogozni,
Egységet ojtani a tömeges magányba.
De ahogy járom az utcát, a jövő térdig ér,
„Egy percet csak elvezetem, itt a hitttér.”
De lubickolni könnyebb, ha a láb leér,
Kit érdekel, hova jut, aki a partra kiér.
Hányszor jöttem már e földre,
Hittel testettöltve,
Hogy én leszek majd ki utat mutat,
S elvezetem majd a vakokat…
Voltam már költő, tudós, próféta,
Jövőt jelző rakéta,
De megkövezett követ lettem,
S így e kocsmában kikötöttem.
Itt az üzenet kicsi, az áru nagy,
S érzéki örömökkel kábít,
Foszlik Az óra, a perc számít,
A hétköznap el is árvulhat.
S ahogy járom az utcát, a jövő térdig ér,
„Egy percet csak elvezetem, itt a hitttér.”
De lubickolni könnyebb, ha a láb leér,
Kit érdekel, hova jut, aki a partra kiér.
Hányszor jöttem már e földre,
Hittel testettöltve,
Hogy én leszek majd ki utat mutat,
S elvezetem majd a vakokat…
Voltam már költő, tudós, próféta,
Jövőt jelző rakéta,
De megkövezett követ lettem,
S így e kocsmában kikötöttem.
Ha a kocsmában járva meglátod őt,
ki vigaszt hozott s most ő szorul vigaszra,
ülj le mellé, hívd meg egy italra,
Segíts feledni az eljárt időt!
Szemében szomorúság, arca fáradt.
A bánat véste rá a barázdákat.
Egy ital mellett sorsa feltárul.
Küldöttként küldtek a külvilágba,
Szépséget, igazságot hozni,
Emberi sorsokat kibogozni,
Egységet ojtani a tömeges magányba.
De ahogy járom az utcát, a jövő térdig ér,
„Egy percet csak elvezetem, itt a hitttér.”
De lubickolni könnyebb, ha a láb leér,
Kit érdekel, hova jut, aki a partra kiér.
Hányszor jöttem már e földre,
Hittel testettöltve,
Hogy én leszek majd ki utat mutat,
S elvezetem majd a vakokat…
Voltam már költő, tudós, próféta,
Jövőt jelző rakéta,
De megkövezett követ lettem,
S így e kocsmában kikötöttem.
Itt az üzenet kicsi, az áru nagy,
S érzéki örömökkel kábít,
Foszlik Az óra, a perc számít,
A hétköznap el is árvulhat.
S ahogy járom az utcát, a jövő térdig ér,
„Egy percet csak elvezetem, itt a hitttér.”
De lubickolni könnyebb, ha a láb leér,
Kit érdekel, hova jut, aki a partra kiér.
Hányszor jöttem már e földre,
Hittel testettöltve,
Hogy én leszek majd ki utat mutat,
S elvezetem majd a vakokat…
Voltam már költő, tudós, próféta,
Jövőt jelző rakéta,
De megkövezett követ lettem,
S így e kocsmában kikötöttem.
Ha a kocsmában járva meglátod őt,
ki vigaszt hozott s most ő szorul vigaszra,
ülj le mellé, hívd meg egy italra,
Segíts feledni az eljárt időt!
előadó:
Vaklárma
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Juhász Tamás
szövegíró: Juhász Tamás
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 806
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Juhász Tamás
szövegíró: Juhász Tamás
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 806
kapcsolódó videók
keressük!
