Egy mozdulat riaszt fel álmomból,
Mert a múlt újra kibújt a fátyolból.
Mikor még enyém volt a szerelem vadon,
Mi most csak letarolt bizalom halom.
Most A gitárból hangok gyűrűznek,
Szikrát csiholva az emlék tűznek.
A hajnalban fürdő arcod rám hajol,
S csókod az ébredés útvesztőjén tájol.
S ez így jó,
Ahogy Fényképpé lesz a pillanat,
S széfünkben biztosnak véljük az aranyat.
Albumodban megvan még e pillanatfelvétel?
S az a másik, a stégen a tóparti éjjel?
Csókjaid negatívja kockáimra égett,
S olykor előhívom, hogy újra lássalak téged.
hajadban a csillagok mint ezüst szúnyogok
S a vágy a szemeidben mint tűz szuronyok
égették véremet édes karamellé,
S azt ajkaddal gyúrtad isteni eledellé.
S ez így jó,
Ahogy Fényképpé lett a pillanat,
S széfünkben biztosnak véltük az aranyat.
Jelent bármit még neked e pillanat felvétel?
Mért van az, hogy annyi év után is megigézel?
Csókjaid negatívja kockáimra égett,
S olykor előhívom, hogy újra lássalak téged.