Szabad lettem!
Hogy egyszer ez is eljön, már nem is hittem.
S most ahogy a fuldoklót kimentik a vízből,
Nagyokat nyelek e nektár ízből.
Világra hoztak!
Már indulni akartam de szinte kidobtak.
S most ahogy először néz az újszülött,
Hitetlen ülök a levakolt ikonok között.
Hát szárnyaljon a dal, a sok nehéz év után!
Végre senkivel sem kell harcolnom ritmusán.
S ahogy belevetem magam a nagyvilágba,
A hideg valóság vizétől még kissé zihálva
Csak azt nem értem, mért érzem magam furán?
Mert most félek.
Hiszen sosem járt ki nekem a szabad élet.
S most ahogy a rovar az ablaknak koppanva,
Jövök rá, ha szabad vagy, nem mehetsz biztosra.
De ha úgy döntök,
Hogy a szabadság helyett inkább rabruhát öltök,
Nem sírhatok majd mint a fogoly a rács mögött,
Hogy két-három bilincsben ártatlan nyögök.
De ha szállhat még a dal a nyári nap alkonyán,
Mért játszanék akkor régi dalt az orgonán?
Tanulni kell, s nem dagonyázni a mocsárban,
Fejest ugrani a szabad nagyvilágba,
S ha kéne, majd a szabadság habja lesz koronám.
Lesz Koronám…